Képzés ELTE-n: BTK, Informatikus könyvtáros

Ország: Finnország

Város: Turku

Fogadóintézmény: Abo Akademi

Ösztöndíj: Erasmus+ Részképzés

Erasmussal Turkuban

Az én turkui cserediák történetem úgy kezdődött, hogy amikor 2025. január 1-jén elindultam Finnországba és Ferihegyen láttam, hogy fél órát késik a Finnair gép, nem örültem neki. Az igazság az, hogy egy kicsit aggódtam. A végállomás ugyanis Turku volt, nem Helsinki. És tudtam, hogy Helsinkiből, a Vaasa reptérről mindenképpen időben indul a buszom Turkuba. Nem akartam lemaradni róla. Nem csak azért, mert már majdnem este volt, hanem azért sem, mert nehezek voltak a csomagjaim.

A 2023/24 tanévben lettem első évfolyamos hallgató az ELTE BTK nappali munkarendű, ösztöndíjas Informatikus könyvtáros alapképzési szakon és az egyetemen tudtam folytatni korábbi finn nyelvi tanulmányaimat is. Emlékszem, minden igyekezetemmel próbáltam az ELTE keretein belül minél jobban megtanulni finnül. Úgy hozta az élet ugyanis, hogy tényleg most volt erre igazán lehetőségem. Miután viszont alapszakomat nagyon megszerettem, vágytam arra, hogy a finn nyelv ismeretének elmélyítése mellett minél jobban megismerjem a finn könyvtárakat, a finn könyvtári rendszert és tapasztalataimról írjak is. Ehhez kiváló lehetőségnek kínálkozott az Erasmus+ tanulmányi ösztöndíj azzal a tervvel, hogy Finnországban a nyelvtudásom elmélyítése mellett alapszakos tanulmányaimhoz kapcsolódó tárgyakat is hallgatok.

Tárgyak és kreditek

Amikor még az első évfolyam második féléve alatt megpályáztam az Erasmus+ tanulmányi célú ösztöndíjat a 2024/25 tanév második félévére Turkuba, nem gondoltam, hogy elnyerem. Amikor pedig elnyertem, nem hittem el, hogy ez igaz is lehet. Arra pedig végképp nem tudtam felkészülni, amire valójában nem is lehetett: olyan élményekben volt kint részem, amelyek örökre velem maradnak.

Tanulmányi szempontból is örömmel számolhatok be arról, hogy minden kint felvett kurzust sikeresen elvégeztem és annyi „finn kreditet” hoztam haza, hogy „tele volt vele a padlás”.

Nemcsak a párhuzamos itthoni – az Erasmus+ miatt kihagyott – tavaszi félévem tárgyait lehetett elismertetni velük, jutott belőlük a 2025/2026 tanév első félévének tárgyai elismertetésére is. Ehhez persze kellett néhány, előre nem látható, de még csak nem is sejthető dolog, és hozzájárult az is, hogy kint leginkább 5 kredites kurzusokat végeztem el – sokat, amennyit csak lehet –, itthon pedig zömében inkább 3 kredites tárgyak voltak. Pedig be kell vallanom, már a kiutazás előkészítése is annyi papírmunkát adott, hogy többször még az is felmerült bennem: „nem ér ennyit az egész”. Jó, hogy nem hittem el ezt.

A kinti egyetem

Az Eramus+ keretében Finnországban egy egyetem fogadhatott csak az Informatikus könyvtáros képzés kapcsán. Ez pedig a svéd nyelvű Abo Akademi (Abo a svéd neve Turkunak), ahol a cserediákoknak külön kurzusokat tartanak angolul, de kapcsolódhatnak más képzésekhez is. A kint felvenni tervezett kurzusokat már itthon is kellett módosítani egyszer, és helyben is kiderült, hogy mégsem indulnak olyan kurzusok, amelyek már a módosításban voltak. A megcélzottak nagy része végül első félévinek bizonyult vagy nem indult. Utóbbiak közé tartozott a finn nyelv is, amiből az Abo-n csak „túlélő kurzust” tartottak, illetve nyelvtanároknak való nyelvtant. Így tehát végül négy, az alapszakomnak megfeleltethető kurzusra jelentkeztem az Abo-n, és mivel finnül is akartam tanulni, felvettem a tudásszintemhez illeszthető finn nyelvi kurzusokat a Turkui Egyetemen, a régi finn főváros nagy múltú, finn nyelvű egyetemén. Mivel az ELTE Finnugor Tanszékével inkább ők vannak kapcsolatban, megható, nagyon-nagy szeretettel fogadtak. Kiváló nyelvtanáraik vannak, hármukkal közelebbről is megismerkedhettem, hiszen három finn nyelvi kurzust végeztem egyszerre. Így végül az Erasmus+ időszakom alatt egyszerre két egyetemre is járhattam, amiről még csak nem is álmodtam.

Turkuban egyébként ez az „áthallgatás” a két egyetem között megszokott, erre a lehetőségre már a kezdő „orientációs héten” – amit a cserediákoknak mindkét egyetemen tartanak – külön fel is hívják a figyelmet.

Szállás és megélhetés

Minden igyekezetem, előzetes levelezésem és igénybejelentésem ellenére kedvezményes költségű diákapartmant Turkuban nem kaptam. Szerencsére ismerőseim segítségével még a kiutazás előtt találtam olyan szállást, ahol az ösztöndíjas időszak alatt barátként lakhattam. Egyetemi irányából egyébként havi 1400 euró, sőt drágább kiadó turkui lakásokról kaptam figyelemfelhívó ajánlatokat – miközben az Erasmus+ havi összege 600 euró. Megjegyzem, hogy az eredetileg választásra felajánlott turkui diákapartmanok havidíjai közül a legolcsóbb is 440 eurónál kezdődött volna, ennél csak drágábbak voltak. A kinti élet kapcsán ehhez érdemes még hozzászámolni a napi pár eurós kedvezményes egyetemi diákebédet, amit érdemes is elfogyasztani, mert nemcsak olcsó, hanem finom is. Egyébként a turkui egyetemek minden különálló épületében van ebédlő – akad, ahol több is – vagy legalább süteményezős-kávézós kávézó. A költségek között még a (feltölthetős) buszbérletről vagy az egyszer fizetendő, ugyan nem sok, de az Abo-nál a beiratkozás előfeltételeként kezelt diákszövetségi tagdíjról érdemes beszélni, és talán már ki is következtethető, hogy mire is elég – vagy éppen nem – az Erasmus+ havi összege, ha egy átlagos bevásárlás a sarki boltban 35-70 euró. Bizonyos feltételekkel lehetségesek még ugyan ösztöndíj-kiegészítő lehetőségek, de mindent összevetve a legbiztosabb, ha az ösztöndíjasnak van erre a célra még forrása - az ösztöndíjon kívül is. A „saját rész” mértékéről ki-ki a lehetőségei keretei között dönthet, de egy dolog biztos: az Erasmus+ önmagában nem elegendő ahhoz, hogy egy cserediák Turkuban megéljen. Több diákmunka lehetőség is van persze, de ilyet kapni egyáltalán nem könnyű, nekem sem sikerült. Az afrikai és arab országokból érkezett, munkáért sorban állók mellett ugyanis már jó ideje ott vannak Finnországban a háború miatt hazájukat elhagyó ukrán és orosz menekültek is.

Nyelvhasználat

Nekem nem sok előzetes megtakarításom volt az ösztöndíjas időszakomra, ennek ellenére a finn nyelv szempontjából úgy éreztem magam, mint hal a vízben. Gátlástalanul használtam a nyelvet jól/rosszul, úton és útfélen. A svéd identitású Abo kurzusait inkább nem részletezném, a lényeg, hogy sok időbe telt a velük való foglalatoskodás. Nem egyszer éjszakába nyúlóan és hétvégére is jutott bőven. Arra is hamar ráébresztettek, hogy az Abo-n csak svédül vagy angolul szeretnek beszélni. Később ezt megmagyarázták, mondván, hogy ez azért van így, mert a svédek Finnországban kisebbség és ezzel is hangsúlyozzák/őrzik nemzeti identitásukat. Persze vannak Az Abon-n is olyan emberek – például két volt tanárom is –, akikkel tudtam finnül is beszélgetni. Otthon persze ők is a svédet használták, ahogy a finn elnök, Alexander Stubb is svédül beszél otthon a gyerekekkel. Volt ugyanakkor olyan, más országból érkezett tanárom is az Abo-n, aki inkább az angollal boldogult el jól a svéd egyetemen évek óta.

Váratlan fordulat

Alapvető élményem volt még Turkuban, hogy megtudtam, hogy milyen egeret mozgatni jobb kéz nélkül, mert február első napjaiban az egyetem udvarán elestem és eltörtem a jobb csuklómat, de a térdem és a fejem is elég csúnyán nézett ki.

A legviccesebb (így utólag) mégis az volt, amikor még a földről felnéztem: diáktársaim legalább kéttucatnyian tömörültek fölém kezüket nyújtva.

Jó pár aggodalmaskodó ázsiai és afrikai arcra is emlékszem. Nos, a helyzet egyébként elég komoly volt, de sikerült azért egyedül rendeznem a sorokat és legalább – ha csak egy kis időre is – beleláttam a finn egészségügy működésébe is. Miután a csuklóm egyre jobban fájt, felkerestem az egyetemhez közeli kórházat (Turun Yliopostollinen Keskussairaala), ahonnét este 9 után értem csak haza. És elkezdtem örülni annak, hogy csak ennyi történt. Ez a csendes kis öröm pedig nem múlt el még akkor sem, amikor másnap a gyógyszertári ellátmányomat kifizettem, sőt még akkor is tartott, amikor pár nappal később felbontottam a borítékot, amiben a kórház - Európai Egészégbiztosítási Kártyám ellenére – címemre a számlát kiküldte. Többet kellett fizetnem így a törés miatt, mint négy-öt, számomra szívfájdítóan szükségesnek tartott könyvért gondoltam (például Paasilinna, Waltari, Liipola, Kivi). Az emiatt kezdődő szorongásomat azonban egy ideig még hatékonyan enyhítette a csuklómon lévő hidegvizes borogatás, a lábadozásban pedig még pár szaunázás és úszás is segített.

Friss élmények

Mindent összevetve két alapvető új élményem van Finnországgal kapcsolatban, pedig már sokszor jártam ott, először hétévesen. Az egyik a „svéd-finn testvériség”, a másik a „pakolainen” (menekült) kérdés, amivel kapcsolatban kint már néhány hét után alatt kezdtem megtalálni a választ. Mindkettő nagyon messzire vezetne, ezért nem kezdem el a róluk való fejtegetést. Legyen elég annyi, hogy az első könyvek egyike, ami Turkuban a kezembe került, arról szólt, hogy a jóléti államnak Finnországban vége van. A könyvet tíz éve írták. Vagyis körülbelül akkor, amikor tömegesen megjelentek a menekültek. Az ezer tó országa ma már nem olyan, mint korábban volt. Kétségtelenül borúsabb hangulatú – de… mit is mondanak a Tanúban? „A nemzetközi helyzet fokozódik.” Jó néhány előadást tartottam kint finnül, finneknek, de erről mindannyiszor inkább úgy fogalmaztam: Finnország nagyot változott, de nem az a fontos, hogy most milyen, hanem az, hogy milyenné válik – hiszen átalakulása még csak éppen, hogy elkezdődött. Fentiekről beszélve a legtöbbször a könnyeimmel küszködtem. Én ugyanis valamikor egy másik Finnországot ismertem meg.

A körülöttünk lévő világ azonban folyamatosan változik – velünk együtt.

Remélem, senki nem sértődik meg azon, amit leírtam. Nem mondtam mást ugyanis, csak az igazat. Vannak ugyanis dolgok az életben, amikről csak a legtisztább őszinteséggel és a legnagyobb tisztelettel lehet beszélni.