Németh Laura (BTK, részképzés) - Élménybeszámoló HEIDELBERG

2026.02.04.

Képzés ELTE-n: BTK, Szlavisztika

Ország: Németország

Város: Heidelberg

Fogadóintézmény: Ruprecht-Karls-Universität Heidelberg

Sziasztok! Németh Lala vagyok, orosz szakos, német minoros hallgató, és idén februárban tértem vissza a németországi Heidelbergből, ahol Erasmus félévemet töltöttem.

Lévén, hogy budapesti születésű vagyok, és nem is éltem soha máshol, mint ebben az éjjel-nappal nyüzsgő fővárosban, tetszett a gondolat, hogy egy kisebb, békésebb (és nem mellesleg gyönyörű!) városban való létet is megtapasztaljak. Az pedig, hogy az oroszt a második nyelvemen, németül tanulhatom, egyszerre volt tökéletes egybeesés és persze kihívás is.

A kinti, szintén Erasmuson résztvevő barátaim közül mindenki kapott kollégiumi elhelyezést - rajtam kívül. A kollégiumi helyek kiosztása first to come, first to serve elv alapján működik, úgyhogy ha Heidelbergbe készültök Erasmusra, mindig tartsátok fél szemeteket az e-mailjeiteken, és ne késsetek le a jelentkezésről! Végül szuper szerencsés voltam, és sikerült találnom egy lányt, aki a saját kollégiumi szobáját adta ki fél évre, így bár kis kerülővel de mégis sikerült a diákszállások egyikén megszállnom szeptembertől februárig.

Ha lekéstek a kollégiumról, ez a legjobb opció a szállástalálásra: szerezzetek hozzáférést a számtalan heidelbergi kollégiumi chatcsoport egyikébe, egészen biztosan találtok valakit, aki az aktuális félévre “Untermiete”-re bocsátja a saját szobáját!

Heidelbergnek nem csak az Óvárosa kínál látnivalót a Neckar menti hosszú sétákkal, a várral, a Hauptstrasse egymást érő éttermeivel és apró, ránézésre az idők kezdete óta nyitva lévő, otthonos bárokkal. Szinte bármelyik irányba indulunk el kifelé a városból, remek kiránduló-útvonalakat találhatunk. Amíg az időjárás engedte, hétvégenként nyakunkba vettük a város körüli erdőket (a Königstuhlig felvezető több, mint ezer lépcsőt egyszer kötelező végigjárni!), amint hidegebbre fordultak a napok pedig jöhettek a környező városok.

Lévén, hogy Németország nagy területet tudhat magának, nem egyszer megtörtént, hogy 5-6 órát vonatoztunk egy városba azért, hogy az este végén az ugyanilyen hosszú utat még egyszer megtegyük visszafelé is. Így egy jó nagy szeletet kaphattunk a német életérzés egyik fontos szeletéből - a Deutsche Bahnnal való se veled-se nélküled kapcsolatból. Azt nem állítom, hogy egy-két törölt járat vagy lekésett csatlakozás nem okozott fejfájást, de egy pakli kártya, egy vajas perec, vagy egy finom bajor sör mindig segítettek áthidalni a problémás szituációkat.

Lezárásként megemlítenék kettőt az úticéljaink közül, amit én mindenképpen ajánlok: Freiburgot és Konstanzot. Mindkét városba a Schwarzwald Express vagonjaiban utazva lehet eljutni, a Heidelberghez közeli Karlsruhéból indulva - már a vonatról elénk táruló látvány miatt is megéri felvenni a településeket bakancslistánkra. Konstanzban pedig a Bodensee feletti, gomolygó köddel telített panoráma a tavat átszelő kompról szemlélve azonnal elfeledtette a négy órás vonatutat, ami már a hátunk mögött volt.

Németh Laura - Németország, Heidelberg