„Van igény a munkánkról adott kollegiális visszajelzésre”

Mikor hallott először a kutatásértékelés kvalitatív reformjának kezdeményezéséről, és miért tűnt érdekesnek az Ön számára?
Mint annyi minden másról, először finn kollégáim meséltek a CoARA-ról, és arról, hogyan illeszkedik más kezdeményezések sorába. Ezek közül ismerős volt a Leideni Kiáltvány és a San Franciscó-i DORA, így első körben az volt számomra a kérdés, hogy a hangsúlykülönbségeken túl a CoARA-hoz való csatlakozással elérhető-e az áttörés a kutatásértékelés átalakításában. Erre továbbra sincs bizonyos válasz, de európai szinten mindenképp nagy hatóköre van a CoARA-nak. Megfogalmazódik tehát az a várakozás, hogy rendszerszintű változást eredményezhet a kezdeményezés. A változásra pedig azért van szükség, mert

a tudománymérés, a rangsorok és a versengés előtérbe helyezése felülírja a kutatás együttműködésen és nyílt társadalmi párbeszéden alapuló szerepét.

Milyen volt a pályázás a CoARA támogatására, hogyan zajlott a folyamat?
Erről kétféle tapasztalatom is van. Miután elnyertük a támogatást, a következő évi pályázatok értékelésében már mint szakértő vettem részt. Minden pályázatot legalább hárman értékeltünk, majd online megbeszéléseken jutottunk konszenzusra az értékelésben. A pályázásról és a bírálatról nem csak a sikere miatt van jó tapasztalatom: a folyamat kellően rugalmas volt ahhoz, hogy a saját projektünk jelentős szempontjait kiemeljük, mégis strukturált módon tette lehetővé, hogy a pályázó intézmények és a pályázatok sokfélesége mellett is összemérhetőek legyenek egymással a különböző anyagok.

Bírálóként az volt a kutatásértékelési reformról szóló, de szükségszerűen részleges tapasztalatom, hogy a legtöbb intézményben jóval előrehaladottabb a folyamat, mint nálunk. És ez a kelet-közép-európai régió egyetemeire és kutatástámogató intézményeire is jellemző. Ehhez képest az ELTE Bölcsészkarán szinte az első lépéseket tettük meg a projektünkkel.

Hogyan épült fel a workshopok sorozata?
Fontos volt a számunkra, hogy a kutatásértékelés átalakításának kísérlete ne felülről induljon meg. Ennek érdekében a közösségi gyűlés (citizens’ jury) mintájára alakítottuk ki 25 kutató – köztük doktoranduszok – részvételével a workshop-sorozatunkat, amelyet részvételi tanácsolásnak neveztünk. A részvétel számunkra a közös cselekvésbe való bevonódást és elköteleződést jelent. A tanácsolás szót Moldvából kölcsönöztük, ahol egy-egy faluban az ott élők gyakran

megállnak az utcán vagy a boltban, hogy tanácsoljanak, azaz beszélgessenek kicsit egymással.

A mi beszélgetéseink persze kevésbé spontán módon alakultak. A részvételi módszerek alkalmazásában felkészült kollégáimmal, Hraskó Annával, Opauszki Hannával és Szabó Gergellyel együtt többféle módon törekedtünk arra, hogy a résztvevők nyíltan meg tudják ismerni és vitatni egymás elgondolásait a kutatásértékelésről. Tartottunk nyelvi pikniket – erről a műfajról Szabó Gergelynek most jelent meg kötete –, kipróbáltuk a hat gondolkodó kalap vagy a „silent floor” módszerét. A keretek a három napra elosztva adottak voltak: az első nap a tájékozódásé volt, a második a megvitatás napja volt, végül az utolsó a döntéshozatalé. Az ajánlások megfogalmazása is a harmadik napon történt.

A "részvételi tanácsolás" résztvevői a BTK-n 2025 nyarán

Mik voltak a legfontosabb következtetések?
Számomra inspiráló tapasztalat volt, hogy az egyéni teljesítményt előtérbe helyező egyetemi kultúra ellenére a résztvevők nyitottak voltak olyan CoARA-elvek alkalmazására, amelyek figyelembe veszik a kutatói életpályák sokféleségét. Emellett felismerték a társértékelés (peer review) jelentőségét, amely nem korlátozódik mások kéziratainak bírálatára, hanem meghatározó visszajelzés lehet a tudományos életpálya alakítása során is. Megkülönböztették a kutatásértékelés két típusát egymástól. A folyamatot szakértőként kísérő Teslár Ákosnak, a Tudománypolitikai Iroda vezetőjének nyelvi truváját felhasználva ezeket „válogató” és „támogató” értékelésnek neveztük el.

Eszerint a válogató értékelés a felvételről, az előmenetelről és a jutalmazásról szól, míg a támogató kutatásértékelés középpontjában az áll, hogyan végezzünk jobb kutatásokat és hogyan válhatunk jobb kutatóvá. Funkciójukban ugyan jól elkülöníthetők egymástól, de a most létező kutatásértékelés kvalitatív társértékeléssé való átalakításának terve szerint nincs jelentős különbség abban, hogyan valósuljanak meg: nagyrészt azonos szempontok mentén azonos módon történjen az értékelés, legyen szó a saját kutatásokról, a kutatónak a kutatói közösséget támogató tevékenységeiről, a kutatói tevékenysége által kiváltott hatásról vagy olyan egyéni tényezőkről, mint például a státusváltozás vagy a pályamódosítás. Talán a legjelentősebb felismerése a részvételi tanácsolásnak az volt, hogy

nemcsak a válogató kutatásértékelésre van szükség, hanem támogató társértékelésre is.

Tekinthetjük ezt közösségi válasznak az individualizált egyetemi szférában dolgozó kutatókat érő kihívásokra.

A pályázat konkrét célja egy olyan javaslatcsomag elkészítése volt, amelyet a kari vezetés véleményezhet. Milyen volt a dékáni visszajelzés?
A folyamat átláthatóságát megteremtendő a résztvevők javaslatait közzétettük a projekt honlapján, magyarul és angolul. Ugyanígy a dékáni választ is. Bartus Dávidnak dékánként alapvetően pozitív volt a visszajelzése a törekvéssel kapcsolatban. Amit nehezen megvalósíthatónak tartott, az a támogató kutatásértékelés kiterjesztése a Bölcsészkaron dolgozó kutatói közösség egészére. Indoklása szerint ennek legfőbb akadálya a kutatók nagyfokú megterheltsége. A részvételi tanácsolás tapasztalatai alapján – mint erről a Magyar Tudományos Akadémián szervezett CoARA-fórumon is volt lehetőségem beszélni – van igény a saját munkánkról adott kollegiális visszajelzésre. Ennek a gyakorlatba ültetése úgy hathat vissza egy-egy kutató pályájára, hogy

egyszerre járul hozzá a saját munkájához és az együttműködésen, kölcsönösségen és támogató hozzáálláson alapuló tudomány műveléséhez.

Hogyan tovább?
A projekt zárásaként olyan pilotvizsgálatot terveztünk, amely tizenkét kutató részvételével az önértékelést és a társértékelést közös keretben valósítja meg. A jelentkezők közül véletlenszerűen kisorsolt kutatók először online képzésen vettek részt, amely felkészítette őket a kvalitatív ön- és társértékelésre. Ezt követően narratív önéletrajzot írtak az említett szempontok mentén, azaz a saját kutatásaikról, a kutatói közösséget támogató tevékenységükről, a kutatói tevékenységük által kiváltott hatásról és további egyéni tényezőkről. Az önértékelést anonim és a kölcsönösségen alapuló módon két résztvevő kutató értékelte. A pilot a résztvevők reflektív visszajelzésével zárul még 2025-ben. A folyamatról a jövő év elején teszünk közre beszámolót a honlapunkon. Emellett intenzíven gondolkodunk arról, hogyan lehet akár kari, akár egyetemi szinten felhasználni a projekt tapasztalatait a kutatásértékelés kvalitatív alapú reformjának elmélyítéséhez.