Emlősökre jellemző foga lehetett a bakonyi őskrokodilnak
Az Iharkutosuchus makadii mintegy 85 millió évvel ezelőtt, a késő krétában élt, és jelenleg kizárólag a Veszprém vármegyei Iharkút lelőhelyről ismert. Az itt található egykori bauxitbányából előkerült fosszíliák az elmúlt évtizedekben számos, nemzetközileg is jelentős őslénytani eredményhez járultak hozzá.
A legtöbb emlős fogzománcában polarizációs mikroszkóp alatt váltakozó világos és sötét sávok figyelhetők meg, amelyeket a szakirodalom Hunter–Schreger-sávoknak nevez. Ezek az emlősökben a zománcprizmák kötegekbe rendeződéséből és egymást keresztező lefutásából adódnak. A szerkezet növeli a fog ellenállását a mechanikai terheléssel szemben, és gátolja a repedések továbbterjedését.
Az Iharkutosuchus fogzománcában megfigyelt HSB-szerű mintázat azonban nem ilyen prizmakötegekhez kapcsolódik. A kutatók röntgendiffrakciós számítógépes tomográfia (XRD-CT) alkalmazásával kimutatták, hogy a sávos jelleg krisztallográfiai eredetű, vagyis a kristályok orientációja hozza létre az optikailag hasonló mintázatot. A hasonló megjelenés tehát eltérő mikroszerkezeti alapokon jött létre.
Polarizaciós mikroszkóppal készült felvétel az egyik vizsgált Iharkutosuchus-fog csiszolatáról. A váltakozó világos és sötét íves sávok a HSB-szerű struktúra, a fogfelszínnel párhuzamosan futó világos és sötét hullámok pedig a hullámos zománc jelenlétét jelzik. (Fotó: Horváth Krisztián)
A vizsgálatok során a kutatók hullámos zománcot is azonosítottak az őskrokodil fogaiban. Ez a szerkezet jól ismert a növényevő ornithopoda dinoszauruszok esetében, ahol a nyíró jellegű rágómozgásban játszik szerepet.
Az, hogy az Iharkutosuchus fogazatában egyszerre van jelen a HSB-szerű mintázat és a hullámos zománc, arra utal, hogy ezek a mikroszerkezeti megoldások a nagy hatékonyságú növényi táplálékfeldolgozást szolgálták. Az állat erős heterodontiával – eltérő alakú és funkciójú fogakkal – és komplex rágómechanizmussal rendelkezett, amit korábbi anatómiai és fogkopás-vizsgálatok is alátámasztanak. (Az Iharkutosuchus aktívan rágó természete Ősi Attila és munkatársai anatómiai és fogkopás-vizsgálataiból ismert.)
A kutatók szerint az emlősök Hunter–Schreger-sávjai, a dinoszauruszok hullámos zománca és az Iharkutosuchus HSB-szerű szerkezete egymástól függetlenül alakulhattak ki. A különböző fejlődési vonalakon megjelenő, mégis funkcionálisan hasonló megoldások az evolúciós konvergencia példái, és jól mutatják, hogy a rágással kapcsolatos biomechanikai kihívások milyen jelentős szerepet játszottak a magzatburkosok fogazatának evolúciójában.
A tanulmány vezető szerzője Prondvai Edina (School of Life Sciences, University of Warwick), a kutatás magyar résztvevője Horváth Krisztián, az ELTE TTK doktori hallgatója; mindketten korábban az ELTE Őslénytani Tanszéken dolgoztak.
Forrás: ELTE TTK
Borítókép: Az Iharkutosuchus makadii rekonstrukciója (grafika: Pecsis Tibor)