A néprajztudomány 90 éve az ELTE-n
A lapszám indító tanulmányában Paládi-Kovács Attila professzor emeritusként adatgazdag áttekintést adott a néprajz magyarországi egyetemi oktatásának 1960 előtti történetéről, amellyel a budapesti előzményeket és tanszékalapítási körülményeket is kontextualizálta. Az intézet munkáját több mint egy évtizedig főállásban, jelenleg nyugállományban segítő Deáky Zita tanulmányában a gyermekmunka családi és családon kívüli megnyilvánulásait tekinti át történeti megközelítésben a 19–20. század fordulója körüli évtizedek vonatkozásában. A születés és gyermekkor társadalom- és kultúrtörténetének kiváló ismerőjeként nagyfokú magabiztossággal és problémaérzékenységgel szintetizálja nagyszabású forrásfeltáró kutatásait.
Mohay Tamás több évtizeden át kutatott témájából, a magyar nyelven nemrégiben monográfia keretében összegzett csíksomlyói búcsújárás-kutatásából nyújt ízelítőt az itt közölt tanulmányában. A vallásnéprajzi megközelítés ebben az elemzésben az „emlékezés helye” és a „nemzeti kegyhely” fogalmak irányába tesz tanulságos kitérőt. Szinte automatikusan kirajzolódik a tematikus kapcsolódás Bali János írása felé. A nemrégen a nemzet antropológiájáról könyvet író szerző mostani tanulmányában az alföldi pásztorhagyományok szimbolikus reprezentációs szerepét járja körbe a magyar nemzeti kultúra megkonstruált rendszerében.
A tanszék két fiatal munkatársa a közelmúltban megvédett és utóbb, 2025-ben már könyv formátumban is megjelent doktori disszertációjára reflektáló írással járult hozzá kötetünk sokszínűségéhez. Eitler Ágnes elméleti-reflexív tanulmányában azokat az etnográfiai kutatói tapasztalatait értelmezi, amelyeket azokban a lokalitásokban szerzett, ahol doktori kutatása során a színpadra vitt népi kultúra jelenségei iránt érdeklődött. Tanulmánya a terepen kitapintható „belső” és a kutatói „külső” szándékok kollaboratív lehetőségeire is lehetséges válaszokat keres. A 20. századi ipari munkásság társadalom- és kultúrtörténetével foglalkozó Vámos Gabriella jelen tanulmányában az 1950-es évek hatalomvezérelt „kulturált” szórakozásformáival foglalkozik elsősorban a normatív törekvések elemzésével. Utóbbihoz a propagandasajtó kritikai analízise kínálkozott elsődleges lehetőségként.
A Néprajzi Intézet jubileumi ünnepsége 2024-ben
A Folklore Tanszék egyik fő kutatási profilját a történeti folklorisztika jelenti. A tanszék hispanista-folklorista oktatója, Smid Bernadett hosszú évek óta kutatja a kora újkori ibériai népi vallás történeti forrásait, levéltári dokumentumait. Tanulmányában egy 17. századi kasztíliai remete kincskereső gyakorlatát elemzi és kontextualizálja, jó példát adva az egyéni boldogulás mágiájának egyházi és világi megnyilvánulásaira, valamint a divinációs technikák összefonódásaira.
Bárth Dániel szintén a történeti folklorisztika és történeti antropológia elkötelezett híve, több évtizedes levéltári kutatásai és az ezek felhasználásával készített elemzései a történettudomány és a néprajz/folklorisztika kérdésfelvetéseinek egyesítésére törekednek. Mostani tanulmánya a vallási amulettek 19. század eleji megítélésével foglalkozik a bácskai plébánosok eltérő attitűdjeinek bemutatásával. A szöveg a tanszéken 2018–2023 között folytatott kutatási projektre is reflektál, amelynek középpontjában a 18–20. századi lokális közösségekben tevékenykedő papok kultúraközvetítő szerepe és mindennapi élete állt.
A digitális folklorisztikával foglalkozó Ilyefalvi Emese tanulmánya egyesíti a történeti folklorisztika mágia iránti érdeklődését a digitális bölcsészet legújabb kutatási lehetőségeivel: a kiterjesztett olvasás lehetőségeit mutatja be a magyar ráolvasáskorpusz vonatkozásában.
A látszólag széttartó kutatási irányok között mégiscsak felsejlenek a kapcsolódások, amelyek hátterében természetesen a közös alma mater, a műhelymunka és a módszertani útkeresésre irányuló kutatói igény egyaránt felsejlenek. Utóbbi jellemzi a történeti és a jelenkori témákkal foglalkozó szerzőket egyaránt. A tanulmányok mellett a recenziós rovatban is olyan művek ismertetése kapott helyet, amelyek az intézethez, az itt dolgozó oktatókhoz kötődnek. Ha a körkép nem is teljes, tanulságos pillanatképet nyújt egy kilenc évtizede kontinuusan működő néprajzi egyetemi műhely mai kutatási irányairól, tudományos helyzetéről és törekvéseiről.
A folyóirat tanulmányai itt érhetőek el.
Forrás: ELTE Néprajzi Intézet